A tegnapi napon tapasztalt (és a következő napokra is várható) kánikulai időjárás ne vegye el senkinek a kedvét a természetjárás semmilyen formájától, csak egy pár dologra érdemes több figyelmet fordítani:
Némi önellentmondással ugyan, de mindenkinek ajánlom figyelmébe, hogy BAKANCSban (legyen az túra, vagy egyéb) tényleg az -és CSAK az- induljon el akármilyen útra is akinek hivatásából következőleg kötelező a munkavédelmi lábbeli, avagy vérbeli, és a legnagyobb nyári melegben is szigorúan fekete cuccban és acélbetkós lábbeliben dzsesszelő "amígavilágkerek" rokker, különben amikor majd eljön a levedlés ideje, nagyon csúnya vegyi folyamatok termékei fognak napvilágra kerülni, és ez sem a (leendő) barát(nő)nek, sem senkinek nem fog jobban tetszeni, mint Irán (állítólagos) atomfegyverre irányuló törekvései az ENSZ-nek vagy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségnek. Ráadásul egy átázott talp bőre sokkal hajlamosabb a vízhólyagképződésre is...
Szóval nyáron a választott lábbeli -ha lehet- legyen jól bejáratott, jól szellőző félcipő (sportcipő, vagy neadjisten futó/tájfutó csuka) ami kevésbé hajlamos a bepállásra, viszont cserébe akár kocogni, vagy egyéb természetellenes:-) mozgásforma űzésére is alkalmas, ellenben egy jó nehéz és magas szárú bakanccsal, ami viszont más körülmények esetén mutatja előnyös oldalát(eső/sár/hó).
A lábbelin kívül még egy gatyára és egy hátizsákra is szükség lehet, amik végülis mindegy milyenek, de ilyenkor kimondottan praktikus, ha rövid a gatya, és a hátizsák sem válik egy izzadsággal teli szivaccsá a hátunkon, valamint a fedetlen felsőtest sem tanácsos, mert kár a hólyagosra égésért... A fejünkön egy széles karimájú (esetleg Surda, vagy szafari stílusú) kalap sokat segít a hőguta elkerüléséban is, de egy reklám bézbólsapka is már majdnem tökéletes.
A fedetlenül maradt testrészeket érdemes szúnyog- és kullancsriasztóval, huzamosabban zárt lombozatú erdővel nem borított területekeken való haladás előtt pedig naptejjel kezelni.
Az előző piperkőc dolgok után most már komoly emberi szükségleteink kielégítésére is fordíthatunk némi figyelmet, ami jelen esetben az ivás és evés tematikájára szokott korlátozódni- az utódnemzés témaköre (leglábbis nálam) nem volt még sohasem aktuális olyankor, amikor az ember azon töri a fejét, hogy azonnal, vagy csak a következő facsoport előtt essen össze a fáradtságtól:-).
Nos, az evés témát legjobb úgy letudni, hogy előző nap(ok) főétkezésein, esetleg a legutolsó délután folyamán eszünk egy jó tápláló "norbiápdét" pörkölte vagy pizzát vagy bármi más mérsékelten (itt értsd: nagyon) zsíros, és lehetőleg fehérjedús (húsos) kaját, amire alszunk egy jó minimum 4-5 órát, majd indulás előtt még egy (jó sós, vajas, szalámis) szendvicset betolunk reggelire, és a "feleslegtől" megszabadulva indulunk el energiával feltöltve, így nagy baj nem érhet minket, legalábbis az elején. Út közben valószínűleg nem fogunk tudni érdemben emészteni, mivel a vérellátásunk is a vázizomzatra koncentrál a belek helyett (mert éppen intenzíven haladni szeretnénk) ezért 30 kilométeresnél nem hosszabb túrára pl. nem érdemes 2 nél több szendót vinni fejenként, mert úgysem fogy el... Ellenben a csoki, ropi stb...:-)! Csokit mindig vigyünk, ki mit szeret, ízlés kérdése, a cukor és a só a lényeg, ami a megfáradt szervezetnek hihetelen energiát tud adni akkor is amikor már a Kaszással is megegyeztünk, hogy mit adna a lelkünkért cserébe. Legjobb ha utána egyből vízzel leöblítjük, akkor hamarabb hat! A szőlőcukor is alternatíva lehet, bár én már nem erőltetem, mert ha más tényleg nincs, és az ember egyszer a túlzott beviteltől megundorodik tőle (Mátrabérc túra 2004-ben), akkor nehéz visszaszokni rá:-)...
És akkor a kedvenc téma: az ivászat... Mivel most is éppen kánikula van, ezért nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy RENDKÍVÜL FONTOS a folyadékveszteség megfelelő, rendszeres pótlása. Ez nem a lehető legtöbb útbaeső kocsma meglátogatását jelenti elsősorban (bár egy -vagy inkább több- jó hideg sör középtávon remek energiaforrás, rövid távon pedig eddig nekem is mindig jó ötletnek tűnt, az első kaptatónál máris inkább hátráltat, mint segít...), hanem hogy mindig legyen nálunk VÍZ! Inni lehetőleg folyamatosan kell, akkor is ha még nem vagyunk kimondottan szomjasak. A csapvíz a legjobb, (ha a szolgáltatónk másképp gondolja és ihatatlan, akkor "csendes" értsd: nem pofázik vissza:-D ásványvíz javallott) esetleg forrásvíz, ha akad valahol. Magnéziumos és/vagy kalciumos pezsgőtablettát feloldhatunk benne, ez az izomgörcsök megelőzését is segíti. A sportitalok hatása szerintem inkább pszichés, mint valós, de ha valakinek ez segít, akkor hajrá, ártani nem fog, mert elvileg izotóniásak, vagyis olyan arányban tartalmaznak oldott ásványi anyagokat, mint azok a sejtjeinknek kellenek és az jó:-)!
A legtalálóbb alapelvet egy -javítsatok ki ha nem- amerikai ultramaratonista fogalmazta meg: "Igyál mielőtt megszomjazol, egyél mielőtt megéhezel!" Ha ezt betartjátok, akkor nagy baj már nem lehet!
Üdv, mindent bele!
